A mai nap folyamán elcsendesedünk
és a szeretettekről megemlékezünk, 
Magunkban felidézzük azt a sok szépet, 
örömet, boldogságot és együttlétet, 
melyet a jelenlétük számunkra hozott, 
a bánatot, mit távozásuk okozott.

Gondolatainkban mindig velünk vannak, 
és belülről ha kell, tanácsot is adnak.
Fentről őrzőn figyelik a tetteinket
s jó irányba terelik lépteinket.
Sírjuk előtt állva elérzékenyülünk
s tudjuk idővel melléjük kerülünk.

Az embereknek mikor lesz már abból elege,
hogy mindenből hiányzik az emberi kéz melege.
Mindent gépek csinálnak, készítenek helyettünk,
Mindazt amit eddig a saját kezünkkel tettünk.

Önműködő gyártósor dagasztja a kenyeret,
Elektromos kemence biztosít jó meleget.
Ezért ha a szánkba veszünk egy kenyér szeletkét,
nem érezzük benne a pék kezének melegét.

A harangozó helyett gép hajtja a harangot,
S ezért ad ki minden templom egyforma hangot.
Már csak az hiányzik, hogy gép mondja el az imát
s automata mormolja rá a litániát.

A boldogságukat sokan a gépektől várják
Leendő társukat ezért nemigen találják.
Szeretetet, társaságot gép sohasem adhat
Őszinte, meghitt szót ember csak embertől kaphat.

Amint lehet tedd félre, vagy kapcsold ki a géped,
Hogyha szólít a kedvesed, fiad, feleséged.
Reá fordítsd a figyelmed, ne a masinákra,
mert reád van szüksége, s nem egy kifogásra.

Múló percek s gondolatok,
Az érzés, hogy magam vagyok,
S tán maga a lét
Múló mint viharban
A szappanbuborék.

Látta e már Budapestet nappal,
A sok kosz előtt le a kalappal.
A falakon a sok irkafirka,
Nem tudni, hogy melyiket ki írta.

Kapualjban sok csöves tanyázik,
Lehet, hogy a fal is ettől ázik?
A sok kuka tele van szeméttel.
A kukázók szórják szerte széjjel.

Hát ha még meglátja a csikkeket,
Amit jó pár ember felszedeget.
Így ha ön kíváncsi és nem rest,
Megláthatja, hogy milyen Budapest.

Nappal még a kutyaszar is látszik.
Néhány ember azon korcsolyázik.
Így hát ha Ön tele van kedéllyel,
Inkább nézze Budapestet éjjel.
 

Kicsiny koromban, ha nem tetszett a világ,
nem néztem én másként, csak egy üvegen át.
Így az egész világ rózsaszínben játszott,
még sápadt anyám is vidámabbnak látszott.

Rózsaszín világban vígan éldegéltem. 
Gyerekként egy szebb világot reméltem.
És ha szürke volt a világ amit láttam,
Színes üvegemet mindig megtaláltam.

Ahogy gyerekkorom évei elmúltak,
A régi szép színek kissé megfakultak.
Azóta is keresem a szép, vidám színeket,
de valahol elhagytam a rózsaszín üveget.