Köd volt ma reggel, az ősz első jele
Ezért volt ma minden párával tele.
Szürke fátyolba borult az őszi táj
Mindent elborított ez a nagy homály.

Múló gyönyör csak az élet, holmi kis csoda
Mely a sors szellő szárnyán libben ide s tova.
Ha szerencse lendít fel egész, az egekbe
Ne válj beképzeltté, és légy megelégedve
Netán ha a sorsod is rossz irányba halad
Soha ne ess kétségbe és el ne hagyd magad
A hit az nagy erő, így éljél mindig vele
Csak hittel lehet életed sikerrel tele

Az előadásra vittem egy magnót
Hogy ezzel alkossak majd maradandót
A sok szép ének szalagomra került
Így a sok szó üresen el nem repült.

Közben néztem a szép művésznő báját
Hosszú és csillogóan szép ruháját
Megéreztem én a kölni illatot
Melyet a mellettem ülő nő hozott.

A műsoros szalaggal hazamentem
Magány űzésére magnómba tettem
Hogy újra hallgassam azt az áriát
Melytől gerincem a hideg járta át.

Ám az ária most hidegen hagyott
Hátamon most a hideg át nem futott
Magányosan hallgattam a szalagot
Nem éreztem én a várt áhítatot.

Magány múlását hiába reméltem
E szalaggal a célom el nem értem
Így időm ezzel hiába nem töltöm
Ezt a szalagot majd holnap letörlöm.

Este volt és mentem egyedül az úton
Hogy mi volt a célom azt már nem is tudom.
És megláttam egyszer csak, hogy te jössz felém
Meg kéne őt ismerni, ezt gondoltam én

Felettem csillagok ragyogtak az égen
De én azt nem láttam, mert egyebet néztem.
Amit én megláttam nekem jobban tetszett
Pláne amikor a szoknya libbent egyet.

Mit is kéne tenni, hogy hozzá szólhassak
Hogy megismerhessem, szemében olvassak
De mivel nem jutott az eszembe egyéb
Letérdeltem tehát szép csendesen eléd.

De te figyelmetlenül haladtál tovább
És pont előttem megbicsaklott a bokád
Aztán véletlenül a nyakamba estél
És a nagy meglepetésedben csak lestél.

Én is nagyot lestem, hű de még mennyire
Hiszen a kebled még nem látszott ennyire.
Megfogtam közben a szép karcsú derekad
És a két kezem még sokáig ott maradt.

Hogy azután mi történt, azt már nem is tudom
Azt hiszem, hogy együtt ballagtunk az úton.
Azután felmentünk tehozzád kettesben
De ekkor a vekker megszólalt mellettem.

Tegnap a körúton szép lassan sétáltam
És amint így mentem, egy lányra találtam.
Hosszú szoknyájával seperte az utat.
Látom táskájában idegesen kutat.

Melléje siettem, hogy segítsek neki
Mert időközben Ő elkezdett tetszeni.
A maxi szoknyája igen feszült rajta
Fontosabb részeit sajnos eltakarta.

A retiküljéből egy banánt vett elő
A szememnek, lelkemnek csodálatos nő.
Megtetszett a banán, még jobban ki fogta
Ő a gyümölcs héját az úttestre dobta.

Amint szemeimmel a kebelét néztem,
Észrevétlenül a banánhéjra léptem.
Egyensúlyom vesztve csúsztam a nő után
Amint nekimentem, kinézhettem csúnyán.

Két kezét nyújtotta, forró volta a keze
Amint reám nézett, hideg rázott bele.
Jól belerázott, és én zavarba jöttem
Szólottam is volna, helyette csak nyögtem.

’Megütötte magát?’ Szólt Ő kedves hangon,
’Valamije fájhat, nyögéséből hallom’.
’Fáj is, de fájdalmamra nem találhat írt’
És próbáltam arcomon leplezni a pírt.

’Megtetszett Ön nékem, most már nem is bánom,
Hogy ide csúszott hozzám ama banánon’.
Menjünk egy bisztróba, igyunk egy konyakot
Ezzel a konyakkal zárjuk le a napot.

Ezen a napon elkezdődött szerelmünk
Azóta már egészen egymásé lettünk.
Ki e mesét nem hiszi, járjon utána,
Banán mindenképp egy kiló legyen nála.