Mezők szép vadvirágait nagy csokorba szedtem
Miután hazaértem üveg vázámba tettem
A sok virág megmaradt és jól is érzi magát
De nem árasztja magából a mező illatát
Nincsen közötte szaladó hangya és bogárka
Nem repül el fölötte sok daloló madárka
Hiányzik a csigabiga, kék ég, zizegő ág
Vázámban látszólag unatkozik ez a virág
Feltehetően azért, búslakodik, meglehet
Mivel elloptam mellőle a természetet.

Pici madár
Pici ajkán
Pici nóta csendül fel
Pici dallal kérleli, hogy
Picit tavasz jöjjön el.
Picit elég már a télből
Picit hosszú a hideg
Picit nagyocskák a fagyok
Pici szíve didereg.

Emlékeim tárházában
Őrzöm még a képedet
Emlékeim tárházában
Látom a szép szemedet
Melyben tavaszi fény villant
De a perc már tova illant
Emlékeim tárházában
Őrzöm még a régi képet
Melyet a csúf természeted
Azóta már összetépett.